Bassoon in the Wild Quartet
«Ocean Eyes»

• Michael Rabinowitz - leader, bassoon
• Diana Herold - vibraphone & marimba
• Joe Fonda - double bass
• Grisha Alexiev - drums

1. Flow Chart (Rabinowtz) 4:50
2. The Frog & The Princess (Rabinowtz) 9:58
3. Cen (Herold) 5:32
4. FMB (Fonda) 5:26
5. For Meryl (Rabinowtz) 6:18
6. Sunrise (Rabinowtz) 4:42
7. Oneirology (Alexiev) 4:13
8. True & False (Alexiev) 3:18
9. Once Upon A Time (Rabinowtz) 4:50
10. Hurricane Ridge Waltz (Rabinowtz) 5:58
11. Ocean Eyes (Rabinowtz) 9:03

Liner Notes

Everyone in the band knew that we were ready to record our second CD. Since "Bassoon in Orbit" was recorded in January 2000, we had evolved and grown much stronger.

"Ocean Eyes" documents the quartet's new stage of development. Each member has added something unique to the CD. Joe Fonda's funky "FMB," written with a driving beat, features the bassoon with a mutron effect. "Cen" by Diana Herold is a gentle waltz. The song exploits the shimmering sound of the vibraphone and includes an exchange of duets. In "Oneirology" (the study of dreams), Grisha Alexiev divides a floating melody between marimba and vibraphone.

The other pieces in "Ocean Eyes" are either brand new or songs rewritten for our quartet.

Michael Rabinowitz

CD Reviews

• Jim Santella for L.A. Jazz Scene
• György Máté J. for Fidelio Hungarian language
• CD BABY

June 2004 by Jim Santella for L.A. Jazz Scene

The vibraphone, acoustic bass and light drum foundation give this delicate ensemble a distinctive touch that resembles the Modern Jazz Quartet. Here, however, the group's lead voice is a deep, perky instrument that usually remains in the background: the bassoon. Michael Rabinowitz places this unique instrument, one usually found only in an orchestra context, into a modern jazz setting, quick and fluid, he marries bassoon melodies with the vibraphone's distinctive harmonic timbres for a mellow outing. The quartet swings too.
Vibraphonist Diana Herold, bassist Joe Fonda and Drummer Grisha Alexiev support Rabinowitz with a natural approach. FMB in particular , places the quartet in a charged straight-ahead alliance with swing. The leader's bassoon punctuates with machine-gun like intensity. Elsewhere, as his ballad For Meryl, Rabinowitz shines with a vocal-like presence. Ocean Eyes moves with a lilting, bolero rhythm through exotic worlds. The bassoon just can't help being exotic. The leader's composition, however, takes the listener, suite-like, on tour of various places.
Rabinowitz, 48, has worked in New York with avant-garde ensembles and with several larger mainstream jazz orchestras. With his quartet, he's tuned into straight-ahead jazz. The bassoon is , by nature, mellow and smooth. In Michael Rabinowitz's hands, however, the instrument serves up improvised adventures with interest.

Copyright © 2006 L.A. Jazz Scene and Jim Santella.
Source: CD Baby

Liner Notes | CD Reviews

György Máté J. for Fidelio Hungarian language

A manzello és a stritch Roland Kirknek köszönhetően elfogadott, ha nem is gyakorta alkalmazott hangszerré vált a jazzben; mások, így az angol Elton Dean, olykor obskurus hajlított szopránszaxofonon - szaxellón játszanak. Az etnójazzben pedig se vége, se hossza az egzotikus fafúvós hangszereknek, a pakisztáni oboától a tárogatóig.

A fagott azonban valamiért nem akart meghonosodni a műfajban. Karen Borca dolgozott rajta Jimmy Lyons, Alan Silva és Cecil Taylor egyes lemezein, de ő mindig megmaradt a free zene világán belül, s ez a meghonosításhoz nem volt elegendő; a fagott Makanda Ken McIntyre kezében is csupán váltóhangszer maradt; Paul Hanson neve gyakorlatilag ismeretlen. Ha mégis megtörténik egyszer a csoda, és a fagott rendszeresen használt jazzhangszer lesz, azt valószínűleg Michael Rabinowitz érdemeként fogja emlegetni a műfaj története.

A szorgalmas Vivaldi harmincegynéhány versenyművet írt fagottra; Mozart a K 191-es B-dúr fagottverseny-nyel folytatta a sort, amely mondjuk a Le sacre du printemps kezdőhangjaiig és a Péter és a farkas nagyapa-szólamáig tart. Michael Rabinowitz, a több mint húsz éves muzsikusi tapasztalattal rendelkező fagottos ezek után megkísérelte a lehetetlent: klasszikus zenei képzettséggel a háta mögött (Westchester Symphony, New Haven Youth Orchestra stb.) műfajt váltott, és kettősnáddal működő fafúvós hangszerét jazz-szólókban próbálta ki, noha tudta, hogy a fagott sokkal kevésbé alkalmas improvizálásra, mint a szaxofonok, a fuvola vagy a klarinét. Ráadásul Rabinowitz a legtöbb számában swingel, kerüli a free megoldásokat, legfeljebb annyi "műfajidegenséget" kockáztat meg ravaszul, hogy klasszikus zenei elemeket csempész az előadásaiba (Cen, For Meryl, Ocean Eyes). úgy tűnik, a jazzhez nehezen idomítható "búgósíp" különösen nagy kihívást jelent megszólaltatója számára, amikor straight-ahead jazzt kell játszani. Másfelől azonban előnyt is rejt magában a hangszer szokatlan hangja, illetve a játéktechnika speciális jellege (különösen, amikor erősítővel hangosítják az eredetileg viszonylag halkan szóló hangszert). Maga Rabinowitz említi egy beszélgetésben, hogy fagotton sok számot teljesen más felfogásban játszik, mintha tenorszaxofont alkalmazna. Például a basszusregiszterben kicsit a baritonszaxofonéra emlékeztet a fagott tónusa, a felső regiszterben (vox humana) pedig a fagott oboáéra vagy angolkürtére emlékeztető kvalitásait lehet kiaknázni. Mára Rabinowitz olyan magabiztos jazzszólistává nőtt, hogy a frazírozási nehézségeket alig érzékeli a közönség. A muzsikus régebbi lemezein és hangversenyein a repertoár fontos részét képezték a feldolgozások (Herbie Hancock Dolphin Dance-étól Miles Davis Half Nelson-jáig vagy a korai John Coltrane Giant Steps-éig, melyet némi átalakítással Watch Your Step címen játszott a zenekar), mára azonban hűlt helye az interpretációknak. Szerepüket is saját szerzemények, illetve az 1999 óta létező kvartett tagjainak kompozíciói foglalják el, ami egyértelműen önállósodást, fejlődést jelez.

Diana Herold vibrafonjátékának köszönhetően időnként valóban a Modern Jazz Quartetére emlékeztet az együttes mai soundja (ahogy azt Jim Santella jelzi az L. A. Jazz Sceneben megjelent kritikájában 2004 júniusában), én azonban mégsem hangsúlyoznám a hasonlóságokat. Az MJQ mégiscsak egy hagyományos felállású jazzformáció volt, s nem rendelkezett azzal az utánozhatatlanul egzotikus hangzással, amit Rabinowitz hihetetlenül könnyed és "folyékony" fagottozása (talán leginkább a The Frog & The Princess című, hibátlanul swingelő előadásban) teremt meg. Emellett a kvartettnek sikerül egy minden ízében változatos lemezt létrehoznia. A "békás" szám megejtő jazz-ritmikája és -melódiája mellett ott a For Meryl című ballada vagy a címadó kompozíció bolero-ritmikája és a funky FMB. Van olyan pontja is a lemeznek, ahol nem csupán a szám egyéni karaktere, hanem a hangszerelés különlegessége vonzza a hallgató figyelmét. Ilyen az Oneirology, melyben a vibrafont időnként marimba váltja fel.

A hatgyermekes connecticuti művészcsaládba született, 49 éves Michael Rabinowitz ma is a jazz elefántemberének tartja magát, aki egy furcsa, csőszerű jávorfa hangszerből csalja elő a dallamokat. Frank Zappát idézgeti, aki "középkori"-nak nevezte a 16. század óta létező, három és fél oktáv hangterjedelemmel rendelkező hangszer hangját. De a gyakran szimfonikus zenekarban gondolkozó Zappa nem csupán ennyit jegyzett meg a hangszerről. Ezt is mondta: "Nem tudom, hogy az amerikaiak miért rajonganak annyira a baseballért; én a fagottért vagyok oda." Ezt a véleményt természetesen Rabinowitz is osztja, aki évről-évre több energiával népszerűsíti hangszerét a jazzben. Nyilván ezért mondta róla a tekintélyes Gunther Schuller, hogy hős.

(Michael Rabinowitz: Ocean Eyes; Michael Rabinowitz (fagott), Grisha Alexiev (dob), Diana Herold (vibrafon, marimba), Joe Fonda (bőgő), Szerzői kiadás, 2003)

György Máté J.

Reprinted with permission. Copyright © 2006 Fidelio and György Máté J..

Liner Notes | CD Reviews

Ever hear a basson through a Mutron?
Reviewer: Dennis Wieand
One night I was looking to hear some live jazz, and found something odd listed, bassoon jazz! I went up and checked them out, and it was so different it took a few songs to register the sound of the band in my mind. Once I was used to hearing the combination of instruments I started noticing that all the players there (basically the same ones as on the CD) were not only really good at their instruments but also really different players. The thing that really struck me was Michael's phrasing. He plays nothing like a sax player, it's very melodic at times, comical at times, and what was most surprising was it was very percussive most of the time. This guy really knows melody and harmony, but he really really knows rythmn. When I found out he had CDs I knew if I didn't get them I'd be up all night trying to learn his "style". Luckily for me he had two CDs, and Ocean eyes was one of them. This is a must have CD for anyone interested in exploring some of the more uncharted areas of Jazz. There's everything from very subtle use of a mutron 3 on the bassoon (subtle enough to not offend the anti electric crowd) to some harmonic ideas that'll blow you away. It's been at the top of my listening pile for a while now, and I don't see it leaving that spot for a while.

We liked it so much we bought a 2nd copy.
Reviewer: Alex Coke
I was looking for a basson cd for a friend. Something different and suprising. Based on the sound samples and reviews, I thought I'd check this out. I listened to it one morning, driving my 13 year old son to school. We fell in love with it and I came back to order a 2nd one for my friend. My son particularly likes the take of ?quot;Softly?quot;. I like the tempo changes and overall feel.

TWO WORDS: AMAZINGLY AWESOME
Reviewer: VENITA
Jazz reaches a whole new level - forget everything you know about jazz or jazz instruments; this CD clearly dispels such notions. The tracks offer a full range of jazz enjoyment - from smooth and mellow to gritty and funky. The instrument is phenomonal and Michael Rabinowitz is a true music genius. The bassoon has left the ranks of ?quot;band geek instrument?quot; and evolved into a first-class jazz instrument!


Reviewer: Tamara Turner, CD Baby
While it might not be the first instrument you think of for delivering a distinctive, cutting, but expressive jazz voice, the bassoon, joined by vibes, comes out of the confines of the classical, orchestral setting with a surprising elegance and exciting fresh texture. Once you hear it, it's strikingly natural- with the potential for buoyancy and punch, sass and back-talk, the voice of this lickety-split bassoon-vibraphone dialogue (matched by marimba as well as an impressive backing combo) makes for an album that is both eye-opening and easy to sink into. Brilliant.

Copyright © 2007 CD BABY and the reviewers

Liner Notes | CD Reviews